Blog
Miért pont jóga?
Dátum: augusztus 25th, 2022
Amikor tavaly az első nekifutáskor jelentkeztem oktatónak, és szóba jött, hogy mióta gyakorlom a jógát, akkor jöttem rá, hogy valójában már kb 10 éve kezdődött. Akkoriban csak néhány próbálkozásom volt, eljártam egy helyre párszor, de a kitartásomon akkor még sokat kellett dolgozni. Rá 1-2 évre már jobban ment, egy alap gyakorló tanfolyamot is elvégeztem. Aztán jártam ide-oda, volt hogy egy helyre rendszeresebben is, de a kitartásom még mindig nem volt az igazi, és maga a testtudatosság is hiányzott. Valahogyan a jóga értelme nem vált számomra egyértelművé.
Kb 2 éve kezdtem el rendszeresen gyakorolni, és egy fix helyre járni. Természetesen mint mindent az eddigi életemben, a jógát is megfelelési kényszerből csináltam, az hajtott hogy jobban nézzek ki, mert a személyi edzések mellett ez volt a kiegészítő testmozgás. Persze ahogy telt az idő, megjelentek bennem új igények, mind testileg, mind lelkileg. Frusztráló volt azzal szembesülni, hogy rengeteg mindent a rossz tartásomból, és a 10 év ülő munka hatására nem tudok megcsinálni. Ekkor még akarásból gyakoroltam, és az önromboló programomnak köszönhetően voltam motivált. (Egyébként ilyenkor nyer értelmet számomra, hogy valójában semmi sem hiába való, egyszerűen mindennek van értelme, még a legrosszabb eseménynek is az életünkben).
Ez egy folyamat volt. Valójában a másokat segítő szándék mindig is ott volt bennem, így a sok sok megélt tapasztalás miatt elkezdett bennem titkon mocorogni az érzés: milyen lenne, ha én is jóga oktató lennék? Na persze az önromboló program azonnal tiltotta ezt a gondolatot:
-„Mit is képzelek én, hiszen ilyen testtel, ilyen rossz mozgásszervi adottságokkal, rendelkezem! Oktató? Na ne viccelődjünk… na meg az eddig végzett rombolás, nem tesz túl hitelessé. Szóval inkább ne ábrándozz, maradj csak szépen ott ahol vagy.” Tiltások tömkelege, amivel elhitettem magammal, hogy nem vagyok érdemes rá, hogy az legyek aki valójában vagyok. Programok és sémák tömkelege emésztette/és emészti fel az életemet, hiszen a mai napig folyamatban van az önelfogadás.
Tavaly januárban meghalt apukám. Ez életem egyik meghatározó momentuma, amire most a hosszadalmas tartalom miatt nem szeretnék kitérni, talán majd egy másik bejegyzésben. De az biztos, hogy olyan dolgokat szabadított el bennem, ami aztán a jóga útján tovább lökött, és egyfajta függőség alakult ki bennem. Onnantól a gyakorlások alatt rengeteg megélt oldódás történt bennem, fizikailag-lelkileg egyaránt. A motiváció mostmár erre az oldódásra is kiterjedt. Rendszeresen patakokban folyt a könnyem, minden ok nélkül. Elkezdtem megengedni magamnak az érzéseimet.
Szóval a motivációm megváltozott, a jóga egyébként ezt teszi, és ezért működik, mert a dolgok a gyakorlás alatt csak úgy megtörténnek. Te csak gyakorolsz rendszeresen, és hirtelen mint egy szemvillanás, oldódik benned épp az, amivel dolgod van. Nem kell „akarni”. Csak megtörténik.
Így aztán szépen lassan elkezdtem megérteni a lényeget, és nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ha oktató lennék, akkor végre rá léphetnék az évek óta dédelgetett utamra. Hogy segíteni tudjak bárkinek, aki a bizalmával megtisztel.
Persze a körmözés alatt ez már működött, de valójában mindig is arra vágytam, hogy ne közvetetten történjen. Tehát ne egy másik tevékenységbe burkolva. Persze sosem hittem el magamról hogy én erre érdemes lennék.
Amikor megszületett bennem a döntés, hogy a körmözést, 10 év munkáját abbahagyom, az emberek értetlenül álltak szembe velem, mindenki azt kérdezte, hogy és most mihez fogok kezdeni? Fogalmam nem volt akkor,csak tudtam hogy ennek vége van. Persze ez is a folyamat része volt, és tavaly novemberében amikor abbahagytam a körmözést, már jócskán a lejtőn gangoltam lefelé, csak nem tudtam róla. Ekkor született meg hirtelen bennem a döntés, beiratkozom jóga oktatónak.
Folyt.köv…
