Dátum: március 27th, 2022
Azt álmodtam hogy véletlenül fellépéptem a Facebookra 🙂 a tudatalattimban elkezdett dolgozni. Ugyanis az éberen töltött időszakomban nem igazán jön fel hiány érzet a Facebook és Instagram nélkülözése kapcsán.
Negatív érzés a most rám szakadt idő kihasználásával kapcsolatban jött elő. Vasárnap Reggel van, ez a negyedik nap. Olyan érzés, mintha már hetek óta nem léptem volna fel, kitágult az idő. Értelmét veszti a rengeteg a fotó, már nem az a motiváció, hogy majd feltegyem valahova. Úgy érzem nagyon sok felesleges cselekedet szült a közösségi médián való részvételem. A döbbenetes az, hogy ebben éltem, és ez volt a természetes – évekig. Persze valahol tudja az ember, hogy ez nem jó, és közben azért mégsem mondható hogy egész nap ezen lógtam, mert nagyon keveset használtam a telefont, ha dolgoztam, vagy házi munkát végeztem. Ezzel hitegettem magam, hogy én felelősség teljesen tudom használni ezeket a felületeket. Önbecsapás az egész. Menekülés. Olyan mint az egész nap háttérben futó televízió. Na de mi elől menekül ilyenkor az ember? Természetesen önmaga elől. Az önmagammal eltöltött időt helyettesítette az én életemben. Ez azért érdekes, mert én mindig azt gondoltam hogy milyen jól elvagyok egyedül… Tehát az idő. Erről részletesen a következő kis részben fogok írni. Köszönöm hogy elolvastad.
Erika
(Kép forrása: Pinterest)