Blog

Közösségi média – Detox napló

Dátum: március 25th, 2022

1. Nap.

Tegnap este Zsuzsi segítségével óriási felfedezésben volt részem, amiben eddig tökéletesen hazudtam magamnak, azaz nem akartam látni azt ami valójában van. Ez pedig a social felületeken való mérgező jelenlét. Önmagam felé. Úgy tűnik az elme minden fronton igyekezett fenntartani ezt a létállapotot, azaz az önbántalmazást.
Mindig azzal hitegettem magam, hogy ó, hát én megfelelően, mértékkel használom ezeket az online felületeket, okosan kihasználva a pozitív tulajdonsagait… na persze… de rá kellett jönnöm, hogy ugyanazt műveltem tovább,(mármint ami az önbántalmazást illeti) mint mielőtt elkezdtem volna hangulat javítót szedni, csak ez sokkal kevésbé tetten érhető, és valójában erről csak én tudtam. Viszont tegnap amikor beszélgettünk, bevallottam, hogy ezeken a felületeken folytattam tovább a másokhoz való hasonlítgatásomat, és ezzel húztam le magam, ezzel bizonyitottam be magamnak az újabb és újabb „nem” -eket, és azt, hogy rám, vagy a munkásságomra miért is nincsen szükség. Hihetetlen hogy ezt is évek óta műveltem, annak az álcája mögött, hogy én képes vagyok ésszel használni ezeket a felületeket.
Most pedig amikor elkezdtem egy új vállalkozást felépíteni, az első kezdeti szárnyalás után befigyelt a félelem, mert elkezdtem az interneten való jelenlét alapján értékelni önmagam.
Így az volt a mesterem kérése, hogy egy hónapig (jól olvastad! 1 hónapig!) Ne keressem fel ezeket a felületeket.
Hát… akkor ott nem gondoltam hogy erre képes leszek, sőt, megijedtem a gondolattól! Este lefekvés előtt még fantáziátlam arról, hogy majd csinálok egy kiírást, hogy eltűnök egy hónapra… de aztán reggel amikor felkeltem, azt gondoltam, hogy ok és akkor kit érdekel? Akinek van valami közlendője, úgyis megtalál, semmi mástól nem esek el, csak a like-ok számától!!!! Ugyanis,like függő lettem! Kemény dolog ezt beismerni! Reggel furcsa érzés volt, hogy nem az volt az első dolgom hogy felkukkantsak a facebookra, és az Instára. Ezt meg kellett állnom. A telefonom kezdő képernyőjéről letöröltem ezeket az ikonokat, mivel az agyamban már programozva van a mozdulat is. Így nem látom, nincs mi ingereljen. A telefonról viszont nem fogom letörölni őket, így nehezebb picit a kihívás. Nem biztos hogy minden nap fogok írni, de ami lényeges érzet, vagy felismerés, azt biztosan leírom majd!
Első körben az a felismerés jött, hogy mennyi mennyi időt és energiát el parazoltam a semmire. És ez szó szerint értendő, mert ott abban a világban semmi sem valós, és semmi nem történik. Az a létállapot csak erősíti és fenntartja a megakadást, blokkolja az áramlást. Már ma, az első nap felfedeztem ennek a dolognak a felszabadító érzését, habár mivel függő vagyok, természetesen hiányzik! Ez tagadhatatlan! De valahogy mégis hajt valami, valami kis belső izgatottság, vagy valamilyen öröm, hogy elkezdtem! Becsületes leszek, és ha bukom, azt is le fogom írni. Elég banálisnak tűnik, hogy ilyesmitől is lehet függő egy ember, de sajnos ez a valóság. Sosem késő változtatni!
Ha valaki üzen a messengeren azt látom, illetve Lacit kértem meg az oldalam kezelésében, ha fotót kell majd feltölteni, blogot megosztani, vagy válaszolni valakinek. Hamarosan marketinges fog segíteni a reklámban, így azt sem kell kezeljem és figyeljem. Most „csak” hátra kell dőlnöm, és hagyni, hogy magától történjenek a dolgok. Egy kontrollmániásnak ez izgi kihívás lesz 🙂
(Foto forrása: Pinterest)