Blog
Detox Napló – Emberi kapcsolatok
Dátum: április 3rd, 2022
11. Nap
Ma a kapcsolatokról fogok írni. Nagyon érdekes számomra ez az egész, tényleg olyan mint egy kísérlet. Nyilván én voltam nagyon bele vonódva az egész közösségi média bűvöletébe, ezt nem győzöm hangsúlyozni, így ezek egyedül a saját megéléseimet tükrözik, valójában ez egy önreflexió.
Ami az emberi kapcsolatokat illeti, nem túl szívderítő a felismerés, miszerint aki a közösségi felületeken éli az életét, és ott alakít ki kapcsolatrendszert, az egy csapdába csalja magát, és hamis világot teremt magának. Természetesen ennek én is részese vagyok, tehát ahogy kint úgy bent. Az eddig eltelt napok alatt, azokkal az emberekkel, akikkel napi szinten kedveltük egymás bejegyzéseit, egy szemvillanás alatt eltűntek az életemből. Az egész olyan mintha sosem létezett volna. Tehát ami ott zajlik, valójában nem létezik. Erre függ rá az ember. Ez veszi el az energiát a valódi élet megélésétől, és erre rá jönni nagyon felszabadító! Értelmét veszti az a rengeteg cselekedet, szokás, amiket ennek az egész hamis világnak a kiépítésével vettünk fel. Na ezért szabadul fel ennyi idő. Megváltozik a motiváció, hiszen az életünkből nincs mit közzé tenni az interneten. Értelmét veszti a rengeteg fotó… Nekem szinte ez volt a mozgató rugóm, a kreativitásom megélésében, a fogyásban, az olvasásban…. Egyre többet és többet akartam produkálni, hátha akkor szerethetőbb leszek. A bökkenő csak az hogy ezt a szeretetet nem lehet kívülről pótolni, ha belül nincs meg. Elcsépelt ez az önszeretet szó, de valójában minden hátterében ez áll. Mindaddig amíg ezt nem ismerjük fel, a külvilágból akarjuk pótolni.
Tehát most, 11 nap után csak azokkal az emberekkel van kapcsolatom, akikkel valójában is találkozom. Az erőforrás felszabadulása extrém módon érzékelhető, sokkal fokuszáltabban tudok koncentrálni az adott dologra amit épp csinálok, legyen az festés, vagy takarítás. A rengeteg információ, amit az elmém tárolt arról, ami az internet világában folyik, hihetetlenül megterhelő volt, de ezt csak most éreztem meg a felszabadultságból.
Nincsenek kötelező like-ok, és nincsenek elvárt like-ok. Hihetetlen, és nem jó beismerni, de ennek én is részese voltam. Most, 11 nap után olyan az egész, mintha a Facebook, és Instagram nem is létezne, és mintha sosem létezett volna. Ez 11 nap eredménye. Érdekes hogy ha most vissza lépnék, valószínűleg ugyanúgy beszippantana. Ez egy folyamat, és az új szokások felvételéhez az idegpályák átíródására/új idegpályák létrejöttére van szükség. Ez 21 nap után tud beindulni. Most azt érzem, ha letelik az egy hónap, és „visszatérek” a közösségi oldalakra, csak arra fogom használni, ami a mindennapi élethez szükséges. (A gyerek iskolai csoportja, vagy az edzés csoportunkban közzétett információk.) Persze ha nem használnám sem történne tragédia, de azt gondolom mindig a középpont a megfelelő álláspont. Tehát csak akkor vagyok jó állapotban, ha a kettősség mindkét végét meg tudom élni, de egyik sem hat rám. Ez a kísérlet is ennek a jó példája, a nagyon függőségből átmenni a teljes tiltásba, hogy aztán egyik szélsőség se hasson rám, és középen nyugalomban legyek. Valójában mindennel így vagyunk.
Az én esetemben sok belső konfliktust okozott, hogy a facebookon ki mit miért csinál, vagy nem csinál, ráadásul ezekről csak én tudtam. Becsapós dolog, mert úgy látunk egymásról rengeteg információt, (ki mit kedvel, nem kedvel, mik az érdeklődési körök) hogy közben egy hamis képet alkotunk az illetőről például a fotói alapján. Ezáltal rengeteg belső vízódás tud létrejönni, hiszen sokszor ezek a dolgok nincsenek összhangban. Pláne ha ismerjük is az illetőt a valós életben, és tudjuk hogy a valóságban hogyan is éli az életét. Ezektől a belső konfliktusoktól is megszabadultam. Nem érdekel ki mit miért csinál, elkezdtem végre magamra fókuszálni, arra hogy én mit miért és hogyan teszek 🙂
Lehetnék szomorú, mert ezek a kapcsolatok most csalódást okoztak, de tudom, hogy én sem voltam ennél jobb. Ugyanúgy ilyen kapcsolataim voltak, és ezért senkit nem ítélek el, mert akkor magamat is el kellene. De megértő tudok mostmár lenni magammal, és éppen ezért mással is. Nem neheztelek ezért, mert tudom hogy aki ebben van, az valójában szenved. Kívánom hogy mindenki jusson el a felismerésébe, és oda, hogy önmagát kezdi el megérteni, s ezzel együtt elfogadni. Így a külvilág felé automatikusan létrejön majd az elfogadás.
Köszönöm hogy elolvastad!
Ha kedvet kaptál, próbáld ki, nem maradsz le semmiről 😉
