Blog

Transzformáció 2.

Dátum: szeptember 24th, 2023

Tehát kezdett megváltozni bennem valami, amit ha jobban belegondolok, végig éreztem magamban. Olyan volt, mint valami álomból felébredni, és közben folyamatosan rá csodálkoztam ezekre a mikro felismerésére, hogy de hiszen ez eddig is itt volt a szemem előtt, akkor mégis mi értelme volt az egésznek?

Valójában semmi. És ennek a megértése görgetett tovább a folyamatban. Tulajdonképpen nem is volt rá hatásom, mert magától történt az egész, ha akartam volna sem tudtam volna leállítani.

Egyébként ez egy egy nagyon hétköznapi példa, mégis ha eléggé mögé megyek, az énemben történtek változások. Azt tapasztalom, hogy egészen aprónak tűnő élethelyzetekben nyilvánulnak meg a valódi átíródások is. Valójában semmi traumatikus, vagy katartikus nem volt az egészben, csak történt, magától. Semmit sem „kellett” tennem, csak hagyni hogy történjen.

És szépen lassan történt. Elkezdtem figyelni az apró jeleket, hogy már nem tudok felkelni korábban azért, hogy az egész napi diétás kaját előkészítsem, nem szedtem be a táplálékkiegészítőket, nem főztem, hanem ettem amit találtam. Egyfajta unom, és leszarom állapot kezdett eluralkodni rajtam. Mikor felvettem a szűk ruháimat, azt éreztem hogy megfulladok, és sorban pakoltam ki őket a szekrényből. Az edzés fontossaga is kezdett elmúlni bennem, hiába jártam, már nem volt meg a régi program q fejemben, hogy „ezt és ezt kell elérnem” és akkor majd jó lesz.

A folyamatban természetesen elkezdtem nagyon kifáradni, elkezdtem hízni. A hormonrendszerem is nagyon ki volt már merülve/fulladva, ezért amúgy is azt gondolom hogy ez már egyfajta kikényszerített változás volt.

Olyan volt az egész, mintha a fejembe lévő „kiképző osztaggal” egyszerűen megadadtam volna magam. Lesz ami lesz alapon nem engedelmeskedtem többé. Vagy úgyis fogalmaztam, hogy leugrottam a szakadékba, úgy, hogy közben nem érdekelt mi történik majd utána. Nem érdekel ha meghízok, ha kibuggyan a hasam, ha nem jönnek rám többé az xs, s-es ruháim. Természetesen ezt ne úgy képzeljük el, hogy egy, csapásra történt. Nagyjából egy év leforgása alatt, amiben azért volt sok hullámvölgy, kínlódás, bűntudat, és visszaállítási kísérlet. Ez a mai napig felbukkan. De már nem adok neki teret.

A teljes megadáskor kértem a kiscsaládomat, hogy menjünk el együtt egy Kfc-be, és olyan jó ízűen gyorskaját még életemben nem ettem. Nem volt bűntudat, kajarendőrség, semmi az ég világon, csak az, hogy élvezem az ételt, tökmindegy mi van előttem.

Tudom ez kicsit banálisnak tűnik, és nem az a célja ennek a bejegyzésnek, hogy bárkit a mértéktelen gyorskajára bíztassak.

Ha hasonló helyzetben vagy, az INTUITÍV ÉTKEZÉS témáját ajánlom, mellyel ma már több dietetikus, pszichológus, táplálkozási tanácsadó is foglalkozik, megtalálod őket a social médián, és könyvet is lehet már olvasni erről a tanulási, gyógyulási módszerről.

Jelenleg én a tanulási fázisban vagyok, 10 kg hízásnál megálltam. Újra kell tanulnom a testem jelzéseit, tisztelni őket, megengedő lenni magammal, és egy egészsegebb, teljes értékű táplálkozási, és mozgási életformát kialakítani.

A jóga nekem ebben nagy segítség. A figyelem központosításával, a káros gondolatok kiszűsésével, a mozgás örömének tanulásával írom újra a programomat, mellyel rengeteg felesleges cselekvéstől – ha úgy tetszik energiapazarlástól – szabadulok meg.

Itt jön képbe a prioritás, hogy végre olyan dolgokra is marad időm és energiám, amelyeket már régóta szerettem volna csinálni, és amiért tovább bántottam magam, mert nem csináltam. Ördögi kör.

A jóga ezt adta meg nekem. A szabadságot, a megkönnyebbülést. Valójában egy nyugalmat, hogy úgyis minden úgy van ahogy van, nincs ráhatásom.