Blog

Transzformáció

Dátum: szeptember 16th, 2023

Régóta készültem egy ilyen bejegyzésre, de megmondom őszintén, az önreflexióm még nem állt készen rá.

Addig amíg a folyamat része voltam, egyszerűen nem láttam azt az összegzést, és gyümölcsöt, amire most szinte minden nap újra, és újra ráeszmélek.

Újra és újra felülírják magukat a programjaink, és amit 3 évvel igaznak, és hitvallásak hittem, az mostanra köddé vált.

Külsőleg a test, a megjelenés transzformációjáról szeretnék írni, – ami valójában az elme, és a gondolatok újra programozása, hiszen a fizikai sík valójában csak az elme kivetülete.

Nem tudom pontosan mikor kezdődött, de egyszerűen a diétás szemléletmódom olyan láthatatlanul kezdett megváltozni. Ugye ezt tapasztaljuk nem? Hogy amikor napról napra csak apró lépéseket teszünk meg valamiért, valójában olyan mintha semmi sem történne. Itt mondjuk az elmém nem akarta az apró változtatásokat, hanem csak finoman bekúszott a tudatomba, az életembe.

A diétás szemléletmód egy jó álca volt. Magam elől bújtam el, azt gondolván, hogy muszáj olyannak lennem, amilyennek hittem hogy lennem kell. De ki várta el ezt tőlem valójában? Ki teremtette ezt a tudatállapotot? Hát ki? Az elmém….

Megfelelési kényszerből, kontrollmániából, perfekcionizmusból, és szeretethiányból fenntartottam egy olyan rendszert, aminek a rabja voltam.

Szenvedtem benne, minden perc küzdelem volt. 7 évet ebben a tudatállapotban töltöttem, kőkemény kiképzés, és katonai rend, fegyelem társaságában. Saját magamat kínoztam, éhezett a testem és a lelkem. Minden falat, minden apró lépés, minden lefutott km mögött a teljesítmény felügyelete, a külvilág felé való megjelenés volt. Valójában saját magam felügyelőjévé váltam.

58 kg voltam, mikor a legvékonyabb voltam. Soha nem láttam a tükörben azt amit most visszanézve már látok. Egyetlen ilyen tiszta pillanatra sem emlékszem. Belekényszerítettem magam szűk ruhákba, amitől állandóan puffadtam.

A diétaszemlélet összes káros szokását felvettem, benne a megvonás miatti falási rohamokkal, bűntudattal, szégyenérzettel, önkontrollal, felesleges időtöltésekkel, és a teljes jelenlét hiányával a társasági étkezésben. Volt olyan, hogy azért nem mentem moziba, mert nehogy ott valami „szar kaját” megegyek… 7 évig nem ettem burgonyát, mert az hizlal, mikor imádom… és ehhez hasonló számtalan tényező befolyásolta a tudatom, minden áldott nap.

Aztán valami elkezdtett megváltozni. Ez pedig a prioritás. Ahogyan haladtam magamban befelé, elkezdtem tudatosan figyelni, mik valójában a fontos dolgok. Közhelyesnek tűnik, de ebben is, mint oly sok minden másban a jóga nagyon nagy segítségemre volt.

És hogy hogyan? Hamarosan folytatom..