Blog
Öngondoskodás
Dátum: december 26th, 2022
Érdekes ez a szó, mert az eddigiek során teljesen elkerülte a figyelmemet. Nem véletlenül. Soha, egyetlen könyvben sem olvastam róla eddig. Hogy miért? Ez egy nagyon érdekes dolog! A szinkronicitás miatt mindig csak olyan dolgok kerülnek a figyelmünk elé, amire épp fókuszálni tudunk. Ott van előttünk minden más is természetesen. Egy nagyon jó barátomtól tanultam a következő kis szösszenetet:
„-Hova rejti a bölcs a falevelet?
-…?
-Az erdőbe.”
A megoldás mindig ott van a szemünk előtt, épp csak eg másik „szemüveget” kellene elő vennünk a fiókból, hogy megláthassuk. Én is folyton kerestem valamit, amióta az eszemet tudom. Hajtott előre a keresés, ez volt ami ide-oda lökdösött a polaritás két véglete között.
És mint egy kis építőjáték, ahogyan szépen lassan helyére kerültek az elemek, egyszer csak ott volt előttem amit mindig is kerestem. A kör bezárul. Elindulsz, és kívülről próbálod megkerseni a válaszokat, a segítséget, a gyógyulást, mindent. Közben végig ott volt veled. Te magad vagy a válasz mindenre. Itt rá is kanyarodnék az öngondoskodás témájára.
Az öngondoskodás az alapja a már-már elcsépelt és közhelyes önszeretetnek. Mindenki csak dobálózik ezzel a szóval, mintha ez olyan könnyű lenne: felírom a naptáramba, vagy a kis pozitív teremtő táblámra hogy holnaptól szeretni fogom magam. Ez olyan mint a Szilveszterkor tett fogadalmak… na jó, és hogyan kezdjünk neki? Hiszen évtizedek alatt felépített kőkemény programok/sémák uralják az elménket, ami már a második napon borítani fogja a terveinket. Pont mint a fogyókúránál.
Mit lehet akkor mégis tenni?
Fogadalmak helyett apró lépésekkel kell kezdeni, és az önszeretet szót ki lehet cserélni az öngondoskodásra. Nekem ettől a szótól összeszorul a lelkem, mert egyszerűen csak a gyermeki önmagam jut róla eszembe. Vele kell kezdenünk az öngondoskodás. Ez mindenkinek egyéni. Akinek van gyermeke, talán könnyebben rá hangolodik, hogy mi az amit a gyermekének érzelmileg biztosítani tud, és pontosan úgy kellene a saját gyermeki önmagunkhoz is elkezdeni viszonyulni.
Az elején elég csak figyelni magunkat. Elkezdeni figyelni arra a belső kicsike hangra, aki talán alig mer szólni, ha bármi nehezére esik, vagy ha rosszul él meg valamit. Ott van ő, csak nagyon halk lett a hangja. De ha kitartóan figyelsz, egyszer csak meghallod. És csak figyeld. Tekints rá úgy, mint egy ártatlan kisgyerekre. Ha jól figyelsz, mindent el fog mondani! Itt kezdődik az öngondoskodás, amiből majd idővel automatikusan ki fog alakulni az önszeretet is, de ehhez idő kell. A régi berögzült sémák/programok nem akarják hogy ez az apró, ártatlan gyermek előbukkanjon. Hiszen gondolj csak bele, mindaz ami most uralja az életedet (legyen ez barmi) a sémák összessége. Lehet hogy utalod az egészet, akár a munkádról van szó, akár a családi karácsonyi vacsoráról, mégis csinálod, félre téve a saját belső igényeidet, mert visz a program, amit megtanultál. El sem tudod képzelni, hogy lehetne másképp is. Az olyan félelmetes. Meg amúgy is, mit szólnának az emberek. Kifelé élünk, és közben belül sorvadunk szépen lassan. Nekem ennek a felszabadítását jelenti az öngondoskodás.
Kezdd el piciben. Csak figyeld meg, akár naponta hány olyan dolgot teszel meg, amit valójában nem is szeretnél?
Ha a téma felkeltette az érdeklődésedet, két könyvet ajánlanék a témában amik segítenek feltárni, vajon mi történt, hogy magadról érzelmileg nem tudsz, vagy nem akarsz gondoskodni:
Dr. Christine Musello, Dr. Jonice Webb – Ismeretlen érzelmek
Lindsay C. Gibson – Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei
Csodás Új évet kívánok szeretettel!
Erika
