Blog
Határok
Dátum: december 5th, 2022
Azt hiszem ezzel a témával mindannyian nap mint nap küzdünk. Éppen ledöntött a lábamról egy enyhe kis víruska, és én is csak ilyenkor fogalmazok meg magamnak olyan dolgokat, amik ide vezettek.
Meggyőződésem, hogy ha az ember jól van, harmóniában, egyensúlyban éli a mindennapokat, nincsenek nagy kilengések, túl- vagy alulpörgések, akkor bizony kizárt hogy beteg legyen az ember. Tudom ezzel nagyon sokan vitába szállnának, de ebbe most nem megyek bele. Voltam nagyon beteg is, és ennek ellenére is így gondolom, hogy mindig van egy út, ami oda vezet, és sajnos ezt az utat nem vesszük észre. Nem látjuk a tudatosságunkból, csak visznek előre a sémák és a programok, amik az alap életünket meghatározzák.
Újra és újra beleesek abba, hogy túl tolom önmagam irányában az elvárásokat, és a folyamat alatt amíg ez zajlik, nem veszem észre! Sőt, elhitetem magammal, hogy mennyire erős vagyok, és mennyit haladtam az életemben. Tanfolyamok, folyamatos tanulás, tiszta, rendezett háztartás, jóga órák tartása (heti 4x), családi élet… stb. Közben pedig nem veszem észre, hogy szépen lassan összeaszalódom, összezsugorodom.
A jógában az ahimsa – azaz a nem ártás elve itt kezdődik. Valójában az egész jóga erről szól, hogy hogyan tudom megtalálni az egyensúlyt az életemben, csak úgy mint az ászanákban. És itt jön a csavar a sztoriban. Azt hiszem eddig én is úgy tekintettem az egyensúlyra, mint egy stabil állapotra. De az az igazság, hogy az egyensúly nem stabil, és nem statikus. Soha nem lesz állandó, hiszen az életünket folyton a külső körülmények alakítják. Én csak az artista vagyok, aki a dróton próbál fent maradni. De a drót mindig drót marad. Sosem változik betonná.
A jóga pózok is pontosan ilyenek. Folyamatos aktivitás van bennük. Lehet hogy kívülről egy 3 légzésig kitartott póz statikusnak tűnik, de folyamatos egyensúlyozás zajlik belül. Egyensúly azért, hogy az izmokat harmonikusan dolgoztassuk. Ha valahova kevesebb fókusz megy, ott elofordulhat sérülés. Mivel egyszerre csak egy területre tudunk fókuszálni, így folyamatos pásztázásra van szükség, folyamatos igazításra, folyamatos figyelemre.
Természetesen az ászana gyakorlás végső célja majd a pózban való elnyugvás lesz. De addig hosszú út vár ránk.
Erőszakkal nem lehet beletenni magunkat semmilyen pózba,mert abból sérülés lesz. Egy egy ászanát komoly felkészülés, bemelegítés, erősítés előz meg, van úgy hogy egész órán arra az egy ászanára készülünk fel. Itt jön be a saját határunk tiszteletben tartása. A test mindig jelez, a legintelligensebb „műszer” az univerzumban. Jelzi hogy hol vannak a határai, egyszerűen vagy anatómiailag nem tud az ember tovább menni, vagy mert akkora fájdalmat okoz.
Valójában ez az életünk mentális területein is van. Folyamatosan ott vannak előttünk a jelzések, akár intuitív módon, akár fizikálisan. Csak figyelmen kívül hagyjuk. Mindig van egy-egy gondolat, amikor már a hatarainkat feszegetjük, csak sokszor elhessegetjük, és ugrunk bele a szakadékba. Sokszor ez kívülről olyan szépen látszik, mégsem tudjuk megállítani azt aki éppen ugrani készül. De talán nem is baj, én azt vallom hogy a saját tapasztalat a legjobb tanítómester.
Tehát jóga ez is, hogy elkezdem figyelni a saját határaimat, és azt, hogy ne ártsak magamnak a túl lépésükkel.
A pihenést meg kell tanulnunk megengedni magunknak, így tudunk vissza töltődni. Közhelyesnek hangzik, de a betegségek egyik legjobb megelőzése a megfelelő pihenés.
