Dátum: május 2nd, 2022
Egy kedves barátnőm Fanny kérte, hogy mindenképp írjak majd a visszatérésről is egy bejegyzést, ime:
Amikor letelt a 30. nap, kicsit félve nyitottam meg a Facebookot, nem tudtam milyen hatással lesz rám. Fontos része volt ennek a kihívásnak, hogy vissza kell térni, hiszen nem a szélsőségekben rejlik a szabadság, hanem abban, ha megtapasztalom mindkét végét a dualitásnak, de egyik sem hat már rám. Vissza tudok állni a középpontba, és mostmár átjárhatóság van bennem, a függőségből harmónia lesz.
Tehát megnyitottam, és meglepetésemre teljes közöny volt bennem. Amit megtapasztaltam a 30 nap alatt, az most értelmet nyert, hiszen bebizonyosodott, hogy semmiről nem maradtam le! Teljesen érdektelenné vált számomra az a rengeteg dolog, amiket előtte szerettem nézegetni (pl. kreativ, vagy jóga videók). A virtuális világ tényleg elhiteti velünk,hogy mi is olyanok leszünk majd egyszer valamikor egy másik távoli galaxisban, mint a videón szereplő akárki. Csak ez sosem jön el a valóságban.
Közben a való világban igen termékeny voltam, rengeteg munkám készült, tervek, megrendelések, elindult a folyamat, amit én magam akasztottam eddig meg. Blokkoltam magam a másokhoz való hasonlítgatással, a fikciók gyártásával, az önbántalmazással.
Azt érdemes még megjegyezni, hogy attól hogy végig csináltam egy ilyen kísérletet, még nem biztosíték arra, hogy nem fogok úgymond visszaesni („bealudni”). Ezért a folyamatos éberség, a tudatosság fenntartása a fő hozadéka ennek az egésznek, ami amúgy sem árt az önismeret útján. Másképp nem megy. Ehhez pedig folyamatos emlékeztetőre van szükség, amit új szokások felvételével a legkönnyebb kivitelezni.
Az alap séma viszont megváltozott. Nem motiváció már az a rengeteg felesleges cselekedet, amikről korábban írtam.
Nagyon felszabadító számomra ez az átalakulás!
(Foto: Pinterest)